Blog!

Konfliktusok

Tudom, hogy nagyon elkenődve érezheted magad egy konfliktus után, akár te voltál a hibás, akár nem. Ilyenkor a dolog már megtörtént, nem tudsz visszamenni a múltba, és változtatni rajta. Az egyetlen dolog, amit még tehetsz, az a bocsánatkérés, vagy ha 100%-osan biztos vagy a magad igazában, akkor a megbeszélés. Tudom, ha haragszol arra a személyre, akkor nem igazán lehet kedved odamenni beszélgetni. De próbáld meg! Lehet, hogy ő meg azt állítja szentül, hogy neki van igaza, és ugyanúgy azért nem megy oda hozzád, mert tőled vár bocsánatkérést. De közben mindketten szenvedtek, és bár próbáltok boldognak lenni, nem igazán sikerül. Lehet, hogy eleged van, ha mindig te kezdeményezel, mindig te vagy beállítva hibásnak (akkor is ha éppen nem), de tudd azt, hogy ha látod, hogy ő nem tesz semmit a békülés érdekében, akkor rajtad áll minden. Túl büszke vagy ahhoz, hogy beszélj vele? Akkor fogadd el, hogy ennek a barátságnak talán vége.

Felmerül az a kérdés is, hogy mi van akkor, ha már odamentél hozzá, hogy megbeszéld, de nem reagál, vagy elutasít. Szerintem az éjjel-nappali könyörgésnek semmi értelme, mert így egyre inkább azt érezteted vele, hogy ő a felsőbbrendű, mindig neki van igaza, és neked térden állva kell neki könyörögnöd, ő meg élvezi, ha azt mondhatja, hogy nem. Nem! Ilyenkor hagyd békén, ha ennyire nem bánkódik utánad, akkor nem is szeretett annyira, hogy megérdemelje a barátságod. Ha meg szeretett, akkor egy idő után (személytől függ a hosszúsága) magától is odamegy hozzád, hogy meggondolta magát. Ez persze inkább a kisebb konfliktusoknál igaz, ha valami nagyon szörnyű dolgot tettél, akkor nem hiszem, hogy ez ilyen könnyen megy. De az az egy biztos, hogy nincs olyan ember, akármilyen bűnös is vagy, akinek egyszer a legjobb barátja voltál, és utána sose jutsz eszébe. Igazából minden nap eszébe jutsz, és érezhet dühöt és hiányérzetet egyszerre. Nem fog veled beszélni. Amint meglát, rögtön dühös lesz, de ahogy elmész onnan, belé nyilall egy nagyon erős hiányérzet. És igen. Itt tartunk. Mindketten szenvedtek, te megpróbáltad, ő nem enged (vagy fordítva), és nem halad sehova a történet. Néhány hét vagy hónap duzzogás után ennek az egésznek vége. Ezt akarod? Tudom, hogy amit megtettél, azt megtetted, az emberek gyakran hibáznak, nem gondolkoznak. De ezt nem hagyhatod annyiban. Tudom, hogy ez részben ellentmondás, mert pont most papoltam arról, hogy ne könyörögj ezer évig, de végül úgyis az lesz, hogy megpróbálod még egyszer. Mert ez egyszerűen felemészt.

Vannak olyanok, akik mindent eltúloznak. Egy hirtelen beszólásodra, amit akkor mondtál, amikor felhúztad magad, hetekig tartó hisztit rendeznek. Ekkor te bocsánatot kérsz, ő időt kér. Aztán talán ír egy levelet, hogy „bocs, ez most nem fog működni. Időre van szükségem”. Oké, hogy időt akar, na de mennyit? És meddig fogja játszani a hisztit, amikor csekélyes dolog csak az, amit tettél. Hetekig ostromlod magad, végül már arra jutsz, hogy tényleg szörnyű dolgot tettél. Egy másik hullámvölgyedben megint azt vallod, hogy szinte semmi sem történt. El sem tudod képzelni, hogy a látszólag erős másik fél is mennyire szenvedhet. Pedig ő tudja, hogy ez már csak rajta áll. És ő is addig fogja őrölni magát, ameddig beadja a derekát. Ír egy üzit, kibékültök, és újra BFF-ek vagytok. A forever jelentését egyébként ajánlanám megnézni pár embernek az angol szótárban. Nem kell elhamarkodottan kijelenteni, hogy örökké legjobb barátok lesztek. Ez szép lassan kialakul. Bármint a legjobb barátság. Az örökkét sosem tudhatod.

Viszont vannak olyan legjobb barátok is, akik szinte havonta vesznek össze kisebb dolgokon, és rá fél órával már egymás nyakába borulva ölelkeznek. Igen. Ők azok, akik tényleg minden hullámvölgyet átvészelnek. (Nagy valószínűséggel.) Akik ahányszor elválnak, annyiszor találják meg újra egymást. Előfordul, hogy nem fél órás szünetet tartanak, hanem heteket, hónapokat. De a történet vége mindig ugyanaz: visszatalálnak egymáshoz, és rájönnek (sokadszorra), hogy elválaszthatatlanok, és egyikük sem bírja ki a másik nélkül. És ha erre rájöttek, akkor már nincs miért stresszelni magukat a következő kisebb konfliktusnál. A bocsánatkérés rögtön meg van, és mivel a másik fél tudja, hogy nincs miért húzni az időt, rögtön kibékülnek. Nem is igazi összeveszések ezek. Csak nézeteltérések. Mert úgy megszokták, hogy szinte mindenben egyetértenek, mert szinte ugyanolyanok. De mivel nincs két egyforma ember, nincs olyan, hogy minden szituációban ugyanazt az álláspontot vallják. Ekkor megrémülnek, hogy összevesztek. Nem vesztek. Persze nem arról van szó, hogy eddig azt hitte az egyik, hogy a csoki fagyi a legfinomabb, és erre a másik rávágja, hogy az eper. Hanem például arról, hogy az egyik fél úgy gondolja, hogy a másik elhanyagolja a többi barátját miatta. Ami lehet, hogy igaz, és ezt a másik fél is látja, de viszont nem érti az „egyik” reakcióját, mert azt hitte, hogy ő is ugyanannyira szeret vele lenni, mint ő vele, és nem érti, hogy miért akarja másokhoz „áttolni”. Persze nem arról van szó, hogy másokkal nem szabad törődni, kell is, csak már úgy megszokták egymást, hogy rögtön kialakul egy hiányérzet. Emiatt rengeteg vita keletkezhet, mert az egyik fél nagyon akarja, hogy másokkal is foglalkozzanak mindketten (ami egyébként nagyon igaz, de az én esetemben én pont a „másik” voltam), a másik viszont úgy érzi, hogy épp eleget foglalkozik a többi barátjával is (mert az, hogy semennyit, az enyhe túlzás), és szeretne újra órákig beszélgetni a barátnőjével, újra órákig sms-ezni, ami a pletykálásról, lelkizésről, és hasonló dolgokról szól, nem pedig az este tízig tartó veszekedésről. Mindkét félnek igaza van szerintem. A legjobb amit ilyenkor tenni lehet, hogy a közös barátnőikkel együtt egy nagy körben beszélgetnek, de amikor vége van a sulinak, akkor ugyanúgy eljárnak fagyizni, és ugyanúgy este tízig sms-eznek, mint azelőtt, hogy észrevették volna, hogy másokat elhanyagolnak. Szerintem ez így lenne jó, csak a megvalósítás nehéz. Az egyik fél féltékeny lehet a másik barátnőire, mert visszaemlékszik, hogy milyen volt, amikor vele nevetett annyit, mint velük. És hiányolni kezdi. Nem arról van szó, hogy elveszítette, hogy ő többet nem a barátnője. Hanem csak arról, hogy kevesebbet van vele, és igen, ez tud fájni. Mert már megszokta, hogy ő mindig ott van, és hiába nem veszítette el, akkor is kicsit olyan érzés. Meglehet, hogy a másik félnek több barátja van, mindig van kivel beszélgetnie, a társaság középpontja, az „egyik” pedig csak néma csöndben hallgatja őket, mert van, amikor nem tud mit hozzászólni az ő közös témájukhoz, és előfordulhat, hogy a „másik fél” barátai nem kedvelik őt. Így az, akinek sok barátja van, nagyon jól érzi magát, mindig van valakivel, és fel se tűnik neki a kevesebb idő, amit a barátnőjével töltött, mert mindig van egy másik barátnője, aki arra az időre vele van. A másik pedig érzi, hogy ez így nem jó, mert bár neki is vannak más barátai, akikkel szokott beszélgetni, mégsem annyi, mint a másiknak. Így ez a fél rosszul érezheti magát, ezért lehet féltékeny az „elrabolt időre”, és ezért alakulhatnak ki a konfliktusok, amiért a másik fél hibáztatja őt. Mert a saját maga szemszögéből nagyon is igaza van, hogy nem lehet egy embert kisajátítani, mindenkivel kell foglalkozni, még akkor is, ha ő most a favorit. De ha ismerné a sztorit a másik szemszögéből, akkor lehet, másképp reagálna. Meg kell vele próbálni tisztázni, amit fifty-fifty, hogy megért, vagy sem. De a lényeg, hogy nem szabad sértetten elvonulni. Van, hogy ha az egyik embernek jót teszünk, az a másiknak fáj. Mindenkinek soha nem lehet megfelelni. De ezt a szituációt meg lehetne oldani bárki fájdalma nélkül. Nehéz megoldani. Jó, ha egy napig működik. De miért ne működhetne tovább? Jönnek újabb viták, ezúttal a másik fél részéről. Senki sem érti már igazán, hogy mi történik, és mindenki pocsékul érzi magát. De ez így miért jó? Csak egyszer lennének olyan erősek, hogy elhatározzák, többet nem veszekednek, mindenkivel beszélgetnek, mégis fognak órákig dumálni, miután az iskolának vége, és a többiek hazamennek. Csak nem tudom, hogy létezik-e ilyen tökéletes világ.

Ez az én véleményem. Ha valakinek van más, akkor nyugodtan írja meg kommentben.

Remélem, azért tudtam ezzel segíteni valakinek. :)

By Vivianne